15. rèsz

~ Rydel ~

- Na hova menjünk? - kèrdezte Rocky.
- Szerintem menjünk az állat kertbe. - merengett Ell.
- Haver. Majd máskor látogatjuk meg a családodat. - szólta le Riker amit a többiek egy nagy röhögéssel díjazták.
- Megvan , hogy hova megyünk. - nézett fel Ross a telefonjából. - A menedzserünk szólt , hogy menjünk be hozzá.
- Minek? - értetlenkedtem.
- Azt nem mondta. Na nyomás.- indult el  kocsikhoz.

Egy kicsit későre de beértünk az irodába.
- Végre , hogy itt vagytok. - nézett ránk az íróasztala mögül.
- Bocs. Csak dugó volt.
- Üljetek le. - intett.
- Mi a helyzet?
- Tudjátok van ez a turné dolog... - kezdett bele.
- Fúúú.. Alig várom már a buszozásokat.. meg az a sok város... - ábrándoztam.
- Na igen...- folytatta volna.
- Meg a koncert utáni bulikat. - lelkesedett Riker.
- Jehh! - adott pacsit Rocky.
- Figyeljetek skacok... Az van , hogy van ez a másik banda...
- Milyen másik banda? - kérdezte Ross.
- 5 Second of Summer a neve. És idejönnek. Amerikába.
- Na és? - értetlenkedett Ell. De én már tudtam mi következik.
- Elmarad a turné?
- Figyeljetek srácok. Ők most... - kereste a szavakat.
- Fontosabbak mint mi?
- Nem dehogy is Rydel. Ne beszélj butaságokat. Csak annyi az egész , hogy most ők vannak inkább az élen. Nem ti. És valjuk be idén nagyon ellustultatok. De! - tette hozzá. - Még összehozható. Valamikor.
- Szóval lecserélnek. - értette meg Riker.
- Szó sincs róla.
- Ott a Louder album... Meg az EP is. Mi kell még? - kelt ki magából Ross.
- Na jó! - elégelte meg a menedzserünk. Ha már nevezhetjük még így. - Nem türöm ezt a viselkedést az íródámban! Menjetek haza és pihenjétek ki magtokat és miután nyugodtak lesztek megbeszéljük.
Gyorsan pattantam fel a helyemről és a nagy ledülettől felborult a székem. De nem foglalkoztam vele. Csak siettünk ki az ajtón.

~Ross~

Nem hiszem el. Pedig , hogy vártuk már az utazgatásokat. Ilyen nincs!
- A kurva életbe! - csapott Riker a kocsimra.
- Ember! Elhiszem , hogy ideges vagy , de ne az én kocsimat verd szét.

Az út csendben telt. Csak Rydel szipogása halatszott.Otthon a lányok vártak. Gondolom Rydel leadta a drotot nekik is.
- Ó kicsim! - ölelte meg anya Rydelt.
- Majd kitalálunk valamit. - ölelte át Carrisa Rikert.
- Pontosan. - helyeselt Savanna is Ryland oldalán.
- Minden rendben lesz srácok. - veregetett vállon apa.
- Aha. Persze. - mentem ki a kertbe.
Minden olyan jól sikerült minden. Most ez miért kellett?
- Hé. - állt meg Laura mellettem , és leült mellém.
- Minden rendben lesz. - nézett rám. - Oké?
- Oké. - mosolyodtam el.
- Palacsintát? - tartotta elém a tányért. Nevetve elvettem töle.
- Köszönöm. -néztem rá.
- Igazán nincsen mit. - felete.
- De. Most komolyan. Nélküled nem mennénk sokra. - mondtam neki.
Elmosolyodott majd tovább kémlelte a csillagos eget.

~ Tiffany  ~

New York.
Alig pár napja vagyok itt de még mindig nem tudok betelni vele. Nem hiszem el , hogy ennyire hiányzott. Pedig nem is ez a szülővárosom. La Canada-ban születtem és jártam álltalános suliba és gimi előtt költöztünk csak New York-ba.De már nagyon a szívemhez nőtt.

New York

- Na és ma mit csinálunk? - néztem Sel-re aki az érkezésem óta nem igazán volt a saját lakásán.

- Ma meglepetésem van számodra. - ugrott fel.

- Oké. - indultam meg utána.

- Mond csak minek is kell a szemkötő? - érteklödtem.

- Azért , hogy ne lásd hogy hova megyünk. - felelte.

- Kösz. Erre magamtól is rájöttem. 

- Na gyere. - fogta meg a kezem. 

Beültetett a kocsiba. 10 percet kocsikázhattunk amikor leállt a motor. Sel segített kimászni , majd vezetett.

- Ott vagyunk már? - érdeklödtem , közben megállapítottam , hogy bementünk valahova.

- Mindjárt.

- Na és most? - kérdeztem újra?

- Most már igen. - vette le a szemkötöt.

- MEGLEPETÉS! 

- Íííí! - vísitottam. Ott voltak a barátaim. Mind az egészen. 

- Isten hozott! - Állt meg előttem Chester,

- Ú! Köszönöm! - öleltem meg. 

- Tetszik? - mutatott körbe.

A stúdioban voltunk. Fel volt díszítve és a falon a kedvenc képem díszelgett egy igen ismerős felírattal. 

Isten hozott újra itthon Tiffany! 

- Ez gyönyörű! - csodáltam. - Mégegysszer köszi.

- Ne nekem köszönd , hanem Selnek. Ővé az érdem. - mutatott a barátnömre.

- Igen? Na erről még beszélünk. -  nevettem.

- Most énekelj valamit. - nyomott Chester a mikrofon felé.

- Oké. 

Beálltam és elkezdtem dudolni egy dalt. 

- It feels like a perfect night to dress up like hipster. - énekeltem Taylor Swift - 22 számát és mindenki tapsolni kezdett.

- And make fun of our exes , uh , uh , uuh , uh...- állt mellém Sel.

Uh oh!

I don't know about you.

But I'm feeling 22

Everything will be alright

If You keep me next to you 

You don't know about me

But I'll bet you want to

Everithing will be alright

If we just keep dancing like we're

22 , ooh-ooh

22 , ooh-ooh