18.rész

~ Tiffany ~

Milyen amikor az embert nyilvánosan megalázzák - többször is? Rossz. Iszonyatos. Egyik percben nem értesz semmit, majd dühös leszel, végül csak egyszerűen el akarsz menekülni a szobádba a lehető legnagyobb fagyis dobozzal.
Selena kirohanása után szándékoztam visszamenni a házba és egy akkora pofont lekeverni Rikernek, hogy azt is bánta volna, hogy megszületett. De a tervem meghíusult amikor egy rendőrkocsi állt meg mellettem.Nem tartoztattak le, vagy hasonló. Csak szóltak, hogy menjek be az őrségre tisztázni ezt az egészet, szerencsémre megengedték, hogy a saját kocsimmal menjek el.
Az őrségen újra láthattam a videót és biztosítottam mindenkit, hogy az nem én vagyok, sőt, feljelentést is tettem ez ügyben. Ezután végre hazaengedtek.

Az ominózus nap után végre jutott időm Chrisre. A reggelt reggelivel kezdtem volna, de drága barátom meglepett és mire leértem volna már a konyhában sürgött-forgott reggelit készítve nekem.
- Szia. - vett észre és lépett közelebb hozzám. Egy hosszúra nyúló csók után elengedett és visszafordult a konyhapult felé.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem rá az egyértelműnél egyértelműre.
- Gondoltam meglepem a barátnőmet. Netán baj? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Dehogy is. Sőt. De kifelejtetted a vaníliát.
- És még kötekedik is. - mondta leginkább magának.
Felültem a konyhapultra és úgy figyeltem tovább.
Talán egy kicsit elszenderedtem, mert a következő amire emlékszem az az volt, hogy Chris karjaiban voltam.
- Jól elaludtál. Már nem is vagy éhes?
- Dehogynem. - ültem fel az ölében és azonnal birtokomba vettem puha ajkait. Erre ő karjait a derekamra fonta és még közelebb vont magához, miközben én a kezeimmel bebarangoltam a felső testét.
- Azért igazán megehetnéd amit készítettem neked.
- Igenis uram. - válaszoltam két csók között. Kipattantam az öléből, gyors léptekkel a konyhában is voltam. Leültem az egyik székre és nekifogtam a reggelimnek. Chris sem tétlenkedett. A hátam mögé állt és apró puszikkal hintette be a nyakam minden kis szegletét.
- Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte.
- Nem tudom. Menjünk valahova. Csak nem emberek közé. - gondolkodtam a kérdésen.
- Hát akkor csak egyetlen egy hely van ahova mehetünk. - suttogta. Lassan maga felé fordított és csókot nyomott az ajkamra.
- Chris. - szólta rá.
- Jól van na. Tudom, hogy hova menjünk.

A kocsiból kiszállva egy magas épület előtt találtam magam. A fiú megfogta a kezem és bevezetett, majd fel a legtetejére. Egy terembe belépve elengedte a kezem és körbe mutatott.
- Itt szoktam gyakorolni.
A helynek három oldala is tükörből volt, csak az az oldala nem ahol volt az ajtó. De a legfurcsább az egészben az volt, hogy a tető üvegből volt, így láthattad az eget.
- Legalább tudom, hogy honnan van az a rengeteg egód.
Nevetve a fejét rázta, s a karját felém nyújtotta.
- Táncoljunk.

-Egy két há és... Egy két há és. - próbált tanítani nekem egy új táncot.
- Figyelj. Mondtam, hogy ez nekem nem megy.. - de túl kèső volt. A lábam kicsúszott alólamm ès egyenesen a barátomra estem.
- Mondom èn. - röhögtem el magam. Chris semmit sem szólt csak hosszasan megcsókolt.
Elèggè egymásba gabalyodtunk amikor rezegni kezdett a zsebemben lèvő telefon.
- Egy pillanatot. - toltam el magamtól.
Előhalásztam a telefont és a kijelzőre néztem. A telefonon egyetlen név villogott : Carrisa.

~ Laura ~

A srácokhoz hülyét csináltak magukból. Jó nagy hülyét. És ezt természetesen rajtunk vezetik le. Na és, hogy kik tartoznak a 'rajtunk'-ba? A sor velem kezdődik, Vanessa, majd Stormie jön. Egy kis lelket se tud önteni a fiaiba. Talán Tiffany járt a legfurábban. Nem igen bírom a csajt, de ez talán neki is sok volt. Visszatérve a srácokra.. Tényleg abnormálisan viselkedtek. Még a szülinapi partimra se jöttek el. Pedig ki nem hagynának egyet sem. De azt majd csak később..

Na mindegy is. Az élet megy tovább, csak épp nem úgy ahogy akarjuk. A baj ott kezdődött amikor Ross már a harmadik nap sem tudta a szöveget, és a résznek már rég késznek kellett volna lennie.

- Ross! Mi az isten van veled? Hm? Azt ajánlóm minél előbb szedd össze magad, különben kereshetünk új Austint. - ripakodott rá a rendező. 

Ennek hatására Ross már csak két helyen improvizált és végre meglett a nagyon bravúros jelenet.

- Könyörgöm Ross! Színész és énekes is vagy. Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megtanulni rendesen pár nyamvadt sort! - sziszegtem neki az öltöző fele menet.

- Úgy se cserélnek le. 

- Ne légy te ebben olyan biztos.- ingattam a fejem.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel! - fakadt ki. - Leszarom az egészet. És nem értem miért pattogsz ennyire. Ez csak egy hülye sorozat. - befejezte a mondandóját és bevágta maga mögött az öltöző ajtaját. 

Még ilyeneket. 

Átöltöztem és egyenesen a kocsimhoz mentem. 

- Laura! Várj egy percet! -kiáltott utánam a menedzserem. - Ezeket majd nézd át.

A kezembe nyomott borítékokat az anyósülésre hajítottam, beszálltam a kocsiba és egyenesen haza hajtottam. 

- Kinek lesz holnap szülinapi bulija? - állt elém azonnal a nővérem, ahogy beértem a házba.

- Ne most Vanessa. - toltam félre.

- Természetesen az én 'mindig' mosolygó húgocskámnak lesz. - folytatta mint aki meg sem hallotta volna amit mondok. 

- Ha lehet valami hosszú, estéit ruhát vegyél fél! - kiáltott utánam. - Mindenki olyanban lesz.

Ha Vanessa azt mondja, hogy mindenki akkor tényleg mindenki ott volt és estéiben is volt. A nővérem legjobb jellemzője az, hogy mindig összecsődít mindenkit. Ezért mondják rá, hogy a legjobb buli szervező. 

A hely amit Vanessa kibérelt hatalmas volt tele emberekkel és lufikkal. Piros estéit vettem fel, ami tökéletesen passzolt a piros-fehér dekorációhoz. Vanessa egyik rossz tulajdonsága viszont az volt, hogy semmit se tudott titokban tartani. De tényleg. Kis korunkban mindig tudtam milyen ajándékokat kapok tőle, vagy épp hova megy amikor nem akarja, hogy tudjam. Soha nem tud meglepetés partit készíteni nekem. Így az idei sem volt kivétel. Elég volt bemennem a szobájába, hogy tudjam milyen lesz a díszítés és, hogy ő fehér ruhában lesz. Ezért jött a piros ruha ötlete ami nem mellesleg eszeveszettül jól áll nekem. 

A terembe belépve tapsba tört ki mindenki. De szeretem én a figyelem középpontjában lenni. Az emberek sorra jöttek oda köszönni, boldog születésnapot kívánni, de komolyan mondom, hogy felét még látásból sem ismertem. Az ajándékok sem maradhattak el : az ajtótól nem messze egy nagy asztal volt telehalmozva ajándékokkal. Amit a srácokat illeti, tényleg nem voltak ott. Delly tisztességből eljött de nem igazán tudta élvezni a partit. Rosst láttam kétszer : mikor megérkeztem odajött és felköszöntött, és másodjára nemrég amint kimegy az ajtón egy festett szőke barbie-val.

Ami igazán fura volt, az az, hogy Tiffanyt pillantottam meg.

- Hát te? - sétáltam oda hozzá.

- Ó engem Vanessa hívott meg. Isten éltessen. - ölelésünk alig öt másodpercig tartott. - Hogy vagy?

- Egész jól. Na és te? - utálom az ilyen kényszeres beszélgetéseket.

- Voltam már jobban is. - na azt meghiszem.

- Nem te vagy az egyetlen akinek összejött. 

- Igazad van. Még ott van Carrisa. 

- Még, hogy Carrisa. Ő egy nagy ribanc. Megcsalat Rikert. - háborodtam fel.

- Nem tudod a részleteket. - sziszegte, hogy a körülöttünk lévő sokaság meg ne hallja.

- Ide nem kellenek részletek. Vagy megcsalsz valakit vagy nem. Ennyi.

- Csak tudnám, hogy miért ilyen szűk a látóköröd. - mormogta.

- Hogy mondod?! 

A kis vitánkat a hangszóró zaja törte meg. 

- Khm. Kérhetnék egy kis figyelmet. - hallatszott Vanessa hangja. - Szeretném a poharamat emeleni a mai ünnepeltünkre, aki bár néha jókedvű, néha morcos, néha kiállhatatlan, néha pedig egész tűrhető. Az emberre aki mindig megnevetett ha rossz a kedvem, aki minden hülyeségbe beleráncigál és persze én szedem onnan ki őt. A lányra akivel átéltem a gyerekkoromat, a tiniszakaszt, és minden fontos eseményt. A legjobb barátra akiben mindig megbízhatok.. Szóval emelem poharam, az én csodás húgomra, Laurára!

Vanessa megható beszédje után mindenki felemelte a poharát és együtt kiáltották a nevem, miközben begördült egy nagy torta rajta a 20-as számmal.

- Boldog szülinapot Laurám! - ért oda hozzám Vanessa és szorosan megölelt. 

- Köszönöm. - suttogtam.

- Nem mellesleg jó áll a piros. - fordult utoljára felém Tiffany, mielőtt elhagyta volna a helyiséget.

Enyhén elnevettem magam. 

- Tudom. 

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és egyben  újévet kívánok minden kedves olvasómnak! :)

Meg persze nem feledkezzünk meg az egyik főszereplőnk születèsnapjáról sem : Boldog születèsnapot Ross! 

Habár a mai rèszben Launak ünnepeltük a 20. szülinapját ès mèg van egy megünnepelendő szülinap, hamarosan elèrkezünk(a rèszekben) drága Ross szülinapjához. De az mèg távol van, s az már a törtènet vège fele közeledik.

Pár napja kaptam egy olvasótól egy megjegyzèst, miszerint siessek már a rèsszel. Üzenem neki - ès mindenki másnak -, hogy itt van. Remèlem tetszik ès megköszönnèm ha a vèlemènyeteiket is leírnátok.

Jövőre találkozunk.

Millió puszi : Maddy :*