It's a time...

Eljött ennek a napnak is az ideje. Pontosan ma egy éve, hogy megszületett a blog.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mégis, hogy kéne ezt megünnepelni, új részek, különkiadás... De egyik mellett sem voksoltam. Inkább elmesélem, hogy hogy is indult az egész..
Ez az egyetlen blogom ami pont a születésnapján indult. Még tisztán emlékszem, hogy késő este volt, az ölemben még a régi laptopom volt - amit őszintén örülök, hogy lecseréltem - és egy blogot olvastam. Annyira belehabarodtam és elkeztem átalakítani, míg december 15-én - ami történetesen rá egy napra volt - létrehoztam egy e-mail címet és az első blogomat. Semmi design, semmi fejléc. Semmit nem tudtam, hogy mit hogy kell.. De megalkottam. Nulla sztori. Nulla tudás. Még az nap este kiraktam az első fejezetet. Igazából Csak annyit tudtam, hogy van az R5 és Tiffany, és hogy Tiffany összejön valakivel. Ennyi. Egyre csak írtam és írtam a történetet. Kialakult benne Tiffany és Ross barátsága. A semmiből előbukkant Carrisa. Riker tapló viselkedése meg egyenesen magától érthető volt. És minden jött magától.
A cím sem volt mindig ez. Nem ám. As long as you love me.. természetesen ezt egy dalból vettem, de hamar ráébredtem, hogy ez nem igazán találó rá. Végig vettem az egész sztorit és mindig arra jukadtam ki, hogy Hallgass a szívedre. 
Egy ideig nem foglalkoztam a designel, de aztán mégis rájöttem, hogy szüksége van rá. Így aztán megcsináltattam.
Az olvasók csak gyűltek. Létre hoztam a következő két blogomat. Megkaptam rá az első díjamat, amit követte a második majd a harmadik is. Az oldalmegjelenítések, gyűltek és gyűltek. Nem húsz ezer, se nem harminc ezer. Az én 5.400 oldal megjelenítésemre irtó büszke vagyok, mint az olvasóimra. Irtózatosan büszke vagyok magamra és az olvasóimra, hogy vannak nekem.  Mert mindez a mindennapjaim fontos részévé váltak. Az írás volt az ami felvíditott, illetve néha a dühömet  is levezettem rajta. Lehet, hogy ezért is olyan idegbeteg néha Riker :) 
A szívemre hallgattam akkor amikor létrehoztam ezt az egészet. Amikor nem adtam fel bármennyire is nehéz volt. Mert minden örömteli pillanatot megért az, hogy most ugyan a szobámban kuksolok, de a blogom egy éves születésnapját ünneplem. Azt, hogy itt van nekem a Listen to your heart.